3. rész

Miközben sétáltam az utcán egyre jobban besötétedett és esett is. Az utcai lámpák halványan pislákoltak, miközben néhány arra járó kocsi felcsapta a vizet. Pont mikor az eső nagyon rákezdett, az összes lámpa hirtelen lekapcsolódott. Ott voltam a nagy sötétségben. Egyedül. Legalábbis reménykedtem, hogy egyedül vagyok. Az avar lassan megroppant valaki alatt. El kezdtem futni amilyen gyorsan csak tudtam. Háromnegyed tizenkettőkor egyedül a sötétben lenni... nem túl kellemes. Futás közben azt kívántam magamban, hogy ha követnek, akkor semmiféleképpen ne egy felt* kövessen. Már láttam a tömbház ajtaját, ahol lakunk. Gyorsabbra vettem a tempót, de... huss! Egy sötét alak "ment" el melletem 120km/h sebességgel ami miatt beleestem egy pocsolyába. Azaz: tuti, hogy nem ember volt. A lépcsőn felcammogtam és elkezdtem a zsebemben a kulcsom után kotorászni. Persze, hogy kiesett az esésem közben! Visszamentem a pocsolyához. Leguggoltam és neki álltam az eléggé undorító munkának. Furán nézhettem ki kívűlről, de engem ez érdekelt a legkevésbé miközben a koszos vízben turkáltam. Sehol semmi. Álltam volna fel, de valami visszatartott. Valaki a vállamra tette a kezét és teljes erejével tartott vissza. Másik kezét felém nyújtotta, amiben benne volt a kulcsom.


felt*-vért isznak és mágikus erőkkel rendelkeznek. Majdnem lehetetlen megölni a felteket, mert nagyon erősek és kiszámíthatatlanok, mert mindegyik feltnek másmilyen a képessége. A legerősebb faj.