5. rész

Sziasztok kedves blogolvasók! Remélem ez a rész is tetszeni fog! Örülök a sok pozitív visszajelzésnek és az újabb két feliratkozónak! A mai részhez is ajánlanék egy zenét :):

 Mitchell Kleir és öccse, Larry Kleir ma hajnalban hunyt el. A körülmények ismeretlenek. A tettes úgy szintén. A nyomozók olyan dolgokat találtak, hogy arra következtettünk, hogy az elkövető nem ember volt... 

Láttam magam előtt ezeket a sorokat. Elborzadtam. Rápillantottam Larryre. Látszólag nyugodt volt, de tudtam, hogy belül kattog az agya. 

-Na mi van? Nem nyitod ki az ajtót?

-Ja. Persze! - kaptam észbe és már el is indultam az ajtó irányába. Óvatosan lenyomtam a kilincset és erőteljesen kinyitottam. De csak egy csomag volt a földön. Letérdeltem, hogy eltudjam olvasni a feladót és a címzettet. 

-Címzett: Mitchell Kleir - vártam egy percet, mielőtt a feladót elolvastam volna. Most talán minden kiderül. -Feladó: Sátán Képző Egyetem - elakadt a lélegzetem e szavakat látván. Ez az az egyetem ahova minden jó eszű démon be szeretne jutni, de csak keveseket vesznek fel oda. Úgy látszik az egyik tanítvány én lennénk. Nagyon boldog voltam és szinte már észre sem vettem, hogy a hajamba belekapott egy kis szellő, pedig nem volt nyitva egy ablak sem. Szökdécselve mentem vissza a lakásba. Larry már türelmetlenül várt. Idegessége és aggodalma azonnal elszállt, mikor látta, hogy élek és nagyon is jól vagyok.

-Mi volt? A szomszéd át akart jönni panaszkodni, de te azt mondtad: ,,Jé! Nézze! Ott egy repülő póni!" Az öreg elhitte te pedig visszajöttél?

-Őőő... nem egészen - őszintén fogalmam sincs, hogy honnan jönnek neki ezek a hülyeségek. -Felvettek a Sátán Képzőbe - fojtottam vissza a levegőmet, úgy vizslattam az öcsémet.
-És most jön az a rész, hogy a híres felt pedig megkérte a kezedet - mindezt rezzenéstelen arccal mondta.

-Belőled kész író lesz - ültem le mellé szórakozottan. -Egyébként honnan tudtad, hogy fiú?

-Nem volt nehéz kitalálni.

-Na, ez érdekel! - s felé fordultam törökülésben.

-Oké. Mivel gondolom egyedül voltál feltűnt, hogy egy srác követ. Te el kezdtél futni erre ő is. És azért kétlem, hogy csaj volt, mert nem szúrtad volna ki azt, hogy egy lány követ - ámultam-bámultam öcsikém logikáján.

-Nem teljesen így volt. Amikor sétáltam egyszer csak a lámpák lekapcsolódtak és...

-És egy horror filmben találtad magad.

-Hülye! - böktem oldalba. -Na mindegy egyszer majd...

-Rájössz, hogy az egészet csak kitaláltad.

-Ne szólj már közbe, Larry! - kaptam fel a vizet. Durcásan mentem az elfeledett dobozhoz, ami csak rám várt. Először kicsit tétováztam, de elkezdtem kibontani. Tankönyveket, egy papírt, tollakat, az egyetem logójával díszített ünneplőt találtam benne. A papír volt a legérdekesebb, így azt vettem először szemügyre:

,,Kedves Tanítványunk!

Ebben az évben is szívesen látunk.

Tudjuk, semmi kedvet tanulni

Inkább mennél lazulni

De sokat adhat neked ez a suli

Akkor is, ha nem is akarod elhinni

Reméljük e verstől kedvet kapsz

S gimnáziumunkba látogatsz!"

Sátán Képző Egyetem

Akaratlanul is elnevettem magam. 

-Larry! Menjünk aludni!

Szó nélkül felállt és bedőlt az ágyába. Én kevésbé paraszt módra, de kényelmesen elhelyezkedtem. Z-z-z. Rezzent meg a mobilom. Kaptam egy üzenetet: Nézz ki az ablakon!

Kíváncsiságból kikászálódtam és oda vonszoltam magam. Kinyitottam az ablakot, amiből nyirkos levegő áradt. Kint állt egy srác. De ez egy másik volt. Világos haja egy kicsit felzselézte és tengerkék szemelyivel figyelt engem.

-Szia Mitchell! - indult meg az ablakunk felé. Még az a szerencse, hogy a II. emeleten lakunk.

-Ki vagy?

Váratlanul az ablakunk elé került.

-Engedj be! - kérlelt.

-Előbb a nevedet!

-Azonnal engedj be - hangja ingerült volt. Tudtam anélkül, hogy ismerném, hogy bármire képes lenne. A hátam mögül előhúztam a kést és szúrásra emeltem a kezemet.

-Ki vele! Mi a neved?